Harcba

Harcba!

Mindannyian különbözőek vagyunk, más és mást szeretünk ebben a játékban. Emlékszem a régi időkre amikor megismerkedtem a kártyával, még igen fiatal voltam, talán 14 éves, majdnem húsz évvel ezelőtt…
Soha nem felejtem el, fiatalkori önmagam, elindítottam a kalandozómat manőverbe, és ütöttünk, zúztunk (nagyjából ennyiből ki is merült a játékunk). Nem is érdekelt, hogy nyerem a harcot, hogy miként fog eldőlni a játék további része, a lényeg az volt, hogy a kráni birodalmi légiósom, vagy hasonló gyakori kalandozóm tudjon ütni. Legyen akciólap, amivel sebzek, és pörögjenek azok a kockák, hogy sikerüljön a fizikum dobás (A pécsi udvarban, ahol korábban játszottunk még a mai napig található több hatoldalú dobókocka, mely sikertelen dobás miatt a környezet részévé vált. Ez benne van a játékban, gyakran egy dobáson múlik minden, de ez ettől szép!)

Ez a fenti emlék még a mai napig sok emberben benne van, talán ezek az emlékek vonzzák az embert ösztönösen vissza a játékhoz, mert idővel elfelejtjük, hogy hány versenyt nyertünk, elfelejtjük a top paklikat, de olyan emlékek, hogy Hétpöröly Glóir 10-re magába vágta a fejszét, hogy 11-re elrontottunk egy Csonkolást Tedoval, ezek valahogy bennünk maradnak örökké.

Az elmúlt időkben meta nagyon megváltozott. A harc útja igen különös szerepet járt be a a kártya történetében, voltak jó, és rossz idők. A Sötét Együttállás kiegészítő idején volt a harc csúcspontja, amikor mindenki Kyr fajjal játszott. Gratinol, és mehetett a darálás, szinte már fájt az embereknek a sok harc. Majd jött a Kalandozók Városa, a Wirg, ami megölte a harcot.
Ezután már olyan időszakok jöttek, amikor az ütéseket már egyre kevésbé használták, nem érte meg berakni a pakliba. A miértjén el lehet gondolkodni, szerintem nagyon sok oka volt annak, hogy ide jutottunk, lásd az Átkozott szett, a Menekülés, a Rejtőzés köpenye, vagy csak túl sok helyet foglal egy akciólap, fogja a kezet, nem tudjuk kipörgetni, stb. Egy dolog biztos, sokáig csak gyakori-átlagos formátumokon volt divat használni ütéseket. Ezt leginkább a Deck könyvtár laplistája támasztja alá.
A mai lap célja, ezt a helyzetet megváltoztatni. Ez jellemző a K.K. eddig megjelent lapjaira, mert 1-2 számomra vacaktól eltekintve, menni kell előre, és zúzni, és harcolni.
Szóval, barátaim HARCBA!

1mp A’frad
“Harcba”
MP-igénye 1-gyel csökken, ha játékosa irányít nevesített kalandozót.
Nem semlegesíthető Jelenbe kerüléskor érvényesülő laphatással.
(harc előkészítés) Minden játékos kap 3 MP-t, amit csak közelharci támadás akciólap leidézésére használhat fel. A harc végén a fel nem használt MP-k elvesznek. MENEKÜLÉS és halált okozó hatás nem érvényesül. Időtartam: Harc

 

Érdemes ezt a lapot kétszer is elolvasni, igazából sok elemzést nem igényel, ilyen egy jól megalkotott lap, nagyon egyszerű, letisztult, nem kell túlagyalni, nem kell túl kombózni (bár lehet), de magában csak egyszerűen elég ennyit tudnia, Harcba. Korábban a Hiequor volt hasonló szerzemény, de közel sem volt ilyen erős.
Tulajdonképpen minden pakli, ami nevesített kalandozóval, és közelharci ütéssel játszik az használni fogja, hiszen ki nem akar +3 mp-t a harcban, Vadkannal kifejezetten durvulást fog hozni. Persze az ellenfél is megkapja a +3 mp-t amit akciólapra költhet, de ha mi kezdjük a harcot, akkor hol érdekel ez minket…

Ami még szépséges hozzá, az a kis jelentéktelennek tűnő részlet, hogy MENEKÜLÉS és halált okozó hatás nem érvényesül. Itt leginkább a Menekülést hangsúlyoznám ki. Gyere csak a hordával, menekülj! De kár, hogy nem tudsz, akkor én most kijátszok egy befejező vágást.

Mi a lap nagyszerűsége. Egyrészt az egyszerűsége, másrészt a hangulata, harmadrészt, és a legfontosabb, a jövője. Ennek a lapnak a célja a HARC, hogy ismét használj dobókockát, ismét átéld ennek a játéknak a hangulatát, az élményét. Nem a nyerésért ( bár abban is segíteni fog), de leginkább azért mert ez a játék szerintem erről szól, a csatákról, a harcról .

 

 

Cobin