Gondolatok Fehérvárról

A múlt hétvége igencsak a kártya jegyében telt: pénteken a HTC-ben UH verseny volt (6 fő), Dombóváron dupla verseny (10 fő), Székesfehérváron pedig Regionális verseny gyakori-átlagos formátummal (17 fő). Sajnos a verseny előtt derült ki, hogy egy időben lett meghirdetve két verseny, ami megosztotta Dombóvár, és Fehérvár játékosait. Néha történnek ilyen hibák, de jelen esetben nem feltétlen érzem azt, hogy ez annyira ártott a játéknak. Ha megnézzük, akkor 6+10+17=33 fő volt versenyezni ezen a hétvégén. Nem ismerem annyira versenyhelyzeteket, de úgy gondolom, ez azért elég jó irányt mutat. Mivel én a szervező kérésére a regionálisra mentem, így a mai elmélkedés a Fehérvár versenyhelyszínéről szól.

Nem szeretnék különösebben belemenni a versenybe, mert szerencsére nagyon sok, és jó beszámoló érkezett a facebook csoportba.

 

Pár szóban elég annyi talán, hogy egy nagyon jó, hangulatos verseny volt. Számomra az utolsó forduló volt olyan, amire sokáig emlékezni fogok. Jurity Zoltán ellen játszottam, ő domvik lovagokkal, paplovagokkal jött, én OlwenékkelOlwenékkel. Talán, ha negyedórát ha játszottunk, de ezért már megérte elmenni, mert annyit nevettünk, hogy már fájt a fejem a nevetéstől. Kezdetben beszélgettünk a szervezésről, a játékról, majd mikor már rájöttünk, hogy tíz perce semmit nem csináltunk, akkor azért elkezdtünk játszani is. Az események akkor pörögtek fel, amikor lehozta első kalandozóját, Alamio Bel AquilaAlamio Bel Aquila. Ez mi? Mire jó? Nem tudtuk, ő sem tudta, sőt ott már ő is rájött, hogy ez őt magát sokkal jobban szívatja, mint engem. Majd sorban hozta a többi kalandozóját, ami valahogy sehogyan sem volt kombóval semmivel. Mindezt Zoli úgy adta elő, hogy sírtunk a nevetéstől.
Nah ilyen számomra egy jó játék! Az évekkel elfelejtik a játékosok az eredményeket, paklikat, sok-sok év után már csak arra fogunk emlékezni, hogy nem tudom miért, de baromi jót játszottunk egyszer. Utoljára Zargas ellen volt ilyen szórakoztató játékom az Árnyékháború kiegészítő bontottján, 2008-ban.

 

 

Ami nagyon sajnálatos, hogy Jurity Zoltán több év után visszalép a versenyek szervezésétől. Érdemes néhány szót, néhány gondolatot megosztani a munkájáról. Aki volt már a fehérvári versenyen az tudja, hogy mindig a legapróbb részletekig meg volt szervezve minden, mindig kitalált valami kis apróságot, valami pluszt, amivel kedvezett a játékosoknak amiért eljöttek. Négy versenyen voltam Fehérváron az ő szervezése alatt, és azt gondolom, ha választani kellene, az elmúlt 20 évből melyik volt a legjobb öt verseny, akkor négy az ő nevéhez fűződik. Bár ez megosztott, de úgy gondolom, hogy kifejezetten jót tett, hogy „elvont” versenyeket szervezett, és többség gyakori-átlagos kezdőverseny volt. Kevesen tudják, de maga a Pálinkás formátum ötlete is Fehérváron született meg.

 

Remélem, mint játékos azért még többször fogunk találkozni. Úgy gondolom a kiadó és a többtucatnyi játékos nevében is köszönetet kell mondanunk azért, hogy olyan sokat tettél azért, hogy mindenki a legjobban érezze magát. Magasra állítottad a mércét szervezés terén, de ez nagyon jó, mert látjuk, hogy mit kell elérnünk.

 

Fehérvár nem esett el, szerencsére van aki tovább vigye a játékot. Szerintem hamarosan jelentkezni fog a helyszín az új verseny meghirdetésével. Mivel Fehérvár földrajzi szempontból kulcsfontosságú helyszín, így gondolom a Tatabánya, Veszprém, Pest, Lelle és a környékbeli játékosok is maximálisan támogatni fogják, létszámban, és ötletekkel. Ha olyan elszántsággal, kitartással, fanatizmussal fogják csinálni, mint elődjük, akkor már csak jó lehet.

Sok sikert a szervezéshez!