Gondolatok az évzáróról.

Gondolatok az évzáróról.

Az első fordulóban vagyok, ellenfelem a szokásához híven alapos gondossággal átgondolja a lépését. Figyelembe vesz minden lehetséges lépést, minden apróságot, amivel keresztbe tehetek neki. Persze, nem tudok, én már tudom, hogy ezt a fordulót elbuktam, de nem adom meg neki azt az örömöt még, hogy ezt megosszam vele. Hátradőlök a széken, és elgondolkodom azon amit pár perce hallottam.

Nyolcvannyolc nevező, nehéz elhinni, pedig igaz.

 

Mivel az ellenfelem bármit is lép, én már kikaptam. Így kicsit mosolyogva azon gondolkodom, hogyan is kezdődött el ez az egész.

Szeptemberben volt a szigetvári regionális utolsó versenye, mivel sok régi barát, emlék köt a helyhez, így elmentem kölcsönlapokkal. Nem remekeltem rózsásan, de rutin, és lapok hiányában nem is vártam ezt el magamtól, inkább csak beszélgettünk, iszogattunk, és játszottunk.

Sok-sok év után talán több is mint 4-5 év találkoztam újra Mátéval, aki elmondta, hogy mire készül. – –

  • Szeretné újra fellendíteni a kártyát.

 

Persze, hogy kinevettem, a gondolat mosolyt csal arcomra, amivel ellenfelemet is zavarba hozom,  mintha azt gondolná a lépését nevetem ki. Persze teljesen máshol járok.

Nem hittem Máténak, hogy ebben a játékban még van élet, nem gondoltam volna, hogy 20-30 főnél nagyobb társaságot meg lehet mozgatni ebben a hobbiban.
De valahogy aki ehhez a játékhoz nyúl nem tud teljesen elfordulni tőle, így ezt teljes mértékkel én sem tudtam megtenni.
Kicsit zavar, hogy akkor kételkedtem benne, és most két hónappal később már a negyedik versenyemen ülök egy évzárón. Mellettem közel 100 ismerős. Régi, és új barátok. Szembe velem Doktor Dénes viszi be ellenem a nyertes manővert. Őszintén tudtam neki gratulálni, hiszen ő az a játékos aki ellen akkor is boldogan kelek fel, ha ronggyá ver.

Mikor megérkeztünk, már akkor elcsodálkoztam, hogy mekkora sor áll, a nevezésért. Régi barátokkal találkoztam, olyan emberekkel, akikkel legalább 10 éve nem, sokaknak már a nevére sem emlékszem, de arra igen, hogy valaha játszottunk egy jót.
Plev formátumon 49 fő, Újhullámon 39 fő nevezett. Beszélhetünk sikerről ? Szerintem mindenképpen.

Versenyen, Pleven indultam 48 társammal együtt. Nem értem különösebben jó eredményt, mert 25-28. hely környékén végeztem. A három gyíklény pakli nem feküdt nekem. Ettől függetlenül a célomat teljesítettem, hiszen Nagy András egy nagyon jó barátom volt, így kötelességem volt a Harcművész útját teljesíteni. Ez három játékban is összejött, volt olyan forduló, ahol Szang Pa 3 tornyot is leostromolt. Voltak kifejezetten élvezetes versenyeim is, különösen az lesz egy örök emlék amikor egy harcban két Jadis nézett egymással farkasszemet.

 

Mi volt a verseny sikerességének oka?
Úgy gondolom a jó szervezés, a háttérben zajló munkálatok, de leginkább a Plev formátum. Melynek körvonalai október környékén kezdtek körvonalazódni, Din, Máté, és pár ember beszélgetésében.

Sok régi játékossal is találkoztam akik elmondták, hogy tetszik nekik ez a formátum, bár egyenlőre nem akarnak nagyot lépni, de ezen a gyakori-átlagos formátumon többször meg fognak jelenni.
Azt sem mondanám, hogy a Plev mindent vitt, mert olyan magas arány különbség nem volt a két formátumon (39-49 fő).  Egy gyors vereségem után átmentem az újhullám versenyre, és meglepődtem. Állítom, hogy színesebb versenymezőny volt, mint Pálinkáson.
Érdemes megköszönni minden szervező, és segítő munkáját aki részt vett a háttérben. Szabó Petykó kifejezetten zseniális volt, a verseny igazi házigazdája, remek történelmi hangulatot vitt a játékba. Megjelentek a kártya alapító atyái, olyan személyek, akiknek a munkásságát csak kis suhancként olvastam a Rúna magazinban. Többször tartott előadást, történelmi áttekintést a játék múltjáról, egyes időszakáról. Nagyon örültem, hogy Praer is előkerült, és ismét segített a szervezésben, mint a régi időkben.
A verseny bírójának Csörnök úrnak is külön gratulálok, mert biztosan nem volt könnyű 88 versenyző mellett bíráskodni. Pláne, hogy én még direkt miatta raktam be a paklimba Rolfbryknos-t, hogy tudjam szívatni kicsit a lappal kapcsolatban.
És külön gratuláció jár a verseny atyjának, Magyar Máténak is.

Talán egy kritikát tudok felhozni, hogy nagyon elhúzódott az egész, nem feltétlen az ő hibájukból, mert szinte sajnáltam őket annyit rohantak, dolgoztak ezen a napon, de ha jövőre többen leszünk, akkor egy gyorsabb rendszer kelleni fog.
Részben örültem a hosszú szüneteknek, mert sokat beszélgettünk régi, és új(!) fiatal játékosokkal is. Sőt még a trollok királyával is megismerkedtem cigizés közben, Nem is annyira elviselhetetlen élőben. 🙂

Szerettem volna maradni a fórumtalálkozóra is, de már este 7 óra volt, és muszáj volt indulnom (remélem erről majd kapunk még beszámolót, hogy mi hangzott el).

A győzteseknek külön gratuláció jár, ahogy az új Hírességnek is, akivel nemsokára egy kis interjú is készül. Itt megemlítenék egy jó történet, kint vagyunk a dohányzóban, és kérdezi egyik srác,
– Lemaradtam, ki lett az új híresség?
– Az ott, aki egy félig üres pálinkásüveggel járkál.
Pradermont idézném leginkább, mindenki nyert ezen a napon, mert egy olyan hangulatot, és közösséget teremtettek, amihez jó tartozni.

 

Záró akkordként a cikksorozatom címére hivatkoznék:
Hogyan Tovább?

Így tovább, ezen az úton!