Garran érkezése 2. rész

A Cikk első része: http://mk.deltavision.hu/garran-erkezese-1-resz/

„ Az aranykör lovag, és a vastenyerek rendjének tagja kényelmetlenül feszengett a puha északi szarvasbőrrel bevont széken a kis körasztal mellett.  Mindketten tudták,  hogy kérésük melyet észak szülöttének szegeznek egyáltalán nem biztos, hogy pozitív válaszra talál.
A két pyarroni követ arra eszmélt, hogy nyílik az ajtó és megjelenik Garran con Ravenar teljes valójában.  Az erigowi nemes daliás középkorú férfi volt, dartonitákra jellemzően hosszú haját varkocsba kötve hordta, látható fegyvert  nem viselt egyszerű díszítés nélküli ámde nemesi öltözékében fogadta a vendégeit.  A követek felálltak és illendően köszöntötték a XIV. zászlóháború toborzólegendáját.
– Krad áldjon nagytiszteletű! Öröm számomra hogy egy valódi legendával beszélhetek ezen  csodaszép ország  határain belül.-  szólt az aranykör lovag. Garran elmosolyodott és mielőtt bármelyik követ folytathatta volna közbevágott.
– Mielőtt a pyarroni diplomáciai és tárgyalási képességeitek megvillantanátok ellőttem – újabb mosoly – szeretném ha tudnátok hogy szívesen látlak titeket a házamban,  de ha fecsegtek és féligazságokat mondtok mindkettőtöket kidoblak. Pyarron messze van ! Miért vagytok itt?”
– Bajban van az emberi faj – mondta a vastenyerek tagja – rabszolgasorba és halálra ítélt minket a sivatag mélyéről előtörő áradat. A manifesztáció megállíthatatlannak tűnik. Katonákra és egy legendára van szükségünk, egy olyan emberre akire emlékeznek majd fiaink egy emberre akinek hívására ezrek fognak fegyvert.
– Vérzik a sivatag

Ami ezután következett megalapozta a manifesztációs háború egyik legnagyobb alakjának legendáját. A két követ értett a szóból, nem kerteltek, mindent elmondtak a déli helyzetről. Garran javarészt tudta ezeket a dolgokat, de sok olyan volt, amin még ő is meglepődött. Egész nap beszéltek ők hárman, és estére észak lángjának egy hőse elkötelezte magát egy jó ügynek. Másnap követeket küldött saját maga is régi embereinek és harcostársainak, majd egy hét múlva majdnem ezer válogatott emberével háborúba ment. Az emberiség jövőjéért.  Garran con Ravenar Ibara poklában tüstént munkához látott. Elsőnek is Pyarron seregeivel egyesíti saját embereit, és kráni segédlettel dacolni tudtak az amundok és a rinnák tömegével. Garran a Hatvárosba indult, hogy embereket toborozzon , és bő egy hónap múlva újabb százak csatlakoznak hozzá. Természetesen nem volt rest Krad eszméit is tanítani katonáinak. Miután a hatvárosiakkal megindul az ibara felé, a fegyvereseivel többször is megütköztek kisebb amund egységekkel. Az elpusztult oázisok és kisebb sejkségek túlélőit felfegyverezték, és az év végére seregei háromszorosára nőttek. Garranhoz követet küldött Pyarron. Pénzt és értéklevelet adtak, hogy toborzása még sikeresebb legyen. Azonban Garran legnagyobb megdöbbenésére emberei nem fogadják el a zsoldot. Egy emberként álltak ki a parancsnok mellett, hogy nem lehet anyagi javakban mérni azt, ami a sivatagban történik. Sobirában találkozik a Kráni Birodalmi Légió parancsnokával, Rancidias Ramraquorral, akivel közösen vezetett hadjáratokat. A kráni és az erigowi között kölcsönös tisztelet alakult ki, és többször is megmentették egymás életét.

„  Rancidias balra mozgott, de jobbra szúrt,  az amund pap mérges hördülése üdvözölte a testébe maró kráni acélt, a légiós kegyetlen vigyorra húzta szörnymaszkja alatt a száját.  A hat-nebnek vér buggyant ki a szája sarkából de még mindig formálta amund nyelvű szavait.  Rancidias hátát ekkor érte a borzalmas erejű ütés amitől métereket repült a sivatag homokjában.  A pap segítségére érkező szobordémon hatalmas volt, és a kőkezei iszamósak voltak a pyarroni és kráni katonák vérétől, s a hat-neb hangtalan parancsára a földön fekvő legiós vezér felé indult.”

„ Garran látta a kráni szorongatott helyzetét és ahogy a kheb-thueeth ütésétől elrepült, mint a csintalan gyerekek papírsárkánya. Garran leakasztotta lova nyergéből a lándzsáját. Lecsitította elméjét, és bal kezét felemelte szemmagasságig. Jobbjában a lándzsát, annak középrészénél megfogva célba vette a hat-neb fejét. Elhajította a lándzsát ami egyenesen az amund koponyájába robbant, ebben a pillanatban a szobordémon mely már csak kétlépésnyire volt a légióstól, végre élettelen kővé dermedt. A kráni nehezen bár, de felállt, és köszönőleg biccentett az erigowi felé, majd utána belevetette magát a csata forgatagába”
 – Vérzik a sivatag

Garran a kráni birodalmi légióssal, és a hadparancsnokokkal eltöltött idő alatt a sivatagi hadviselés mestere lett, és két évvel Ibarába érkezése után Pyarronból előléptetéssel hálálták meg erőfeszítéseit. Erigow toborzótisztje az egyesített haderő egyik parancsnoka lett. Rahim el-Haszra egy turbános ellenállásbeli fayumájával küldött levelében hírt kap arról, hogy Abadana életben maradt emírje, a nagy Náim Al Bahadur leszármazottja csapdába esett egy maroknyi emberével az egyik sejkség oázisában. Garran birodalmi légiósokat, dzsad ellenállókat és pyarroni aranykör lovagokat terel össze, és ezzel a kisebb sereggel megindult az emír megsegítésére.

„Nem vagytok méltók! – szól halkan az emír – Oktalan állatok vagytok, alkalmatlanok a gondolatra, az értelemre és az életre.  A dzsenn hatalomszavának hatására a több mint 50 főt számláló rinnasereg elejtette fegyvereit, és tudatos gondolatainak összes képességét is nélülözni kényszerült. A legtöbb bambán nézett előre, mint valami élettelen tárgy, mondjuk egy kandeláber, vagy egy asztal. Farzin Shahruz al Bahadur fáradt volt és kimerült. Garranra nézett és bólintott. – Igazad volt paplovag, taktikai húzásod figyelemreméltó. Nem gyilkolhatják le a dzsadok a saját népüket, ellenben én megtehetem ezt.  Az asztrális háló miatt úgyis eszüket vesztették.
– Farzin, az emberek nem dzsennek, ezt meg kell értened! Főleg ilyenkor vész idején kell ügyelni erre, és igen én is sajnálom szerencsétleneket, elszomorít amit tennem kell, de nem véletlen hagytam hátra a dzsadokat, hogy később rohanják le az ellenséges sereget. – mondta  Garran – Krán légiósainak az ellenség az ellenség, nekik nem számít, azonban lehet egy dzsadnak a barátját, vagy a rokonát kéne levágnia. – folytatta az erigowi.
– Értem mit mondasz parancsnok, de pont ez volt az egyik oka, amiért évekig bujkált népünk, érthetetlenek vagytok, de elég a beszédből, támadnak a kékarcú hívei, szólítsd a sereged.
Garran meglengette zászlaját balról jobbra és támadást vezényelt hadnagyainak.”
– Vérzik a sivatag

Az erigowi toborzótiszt a manifesztációs háború egy új hadszínterén tűnt fel a keleti fronton, egy viharos hónap után. A paplovag érkezésekor és tapasztalatainak következtében elévülhetetlen érdemei voltak az első shadoni és gorviki közös hadjáratban, és barátságba került gorvik királyával is.  A shadoni királynő, Linora Pentangelin  is elismerte stratégiai tanácsait. Egy ideig a Szent Légió katonáival is menetelt, és megismeri azok legendás vezetőjét, Rudrig Ves Garmacort is. Hónapokig harcolt a gorviki és shadoni katonák oldalán, egyre veszélyesebb seregek ellen meneteltek, és egyre jobban özönlöttek az amundok a mélysivatagból. Azonban hiába Pyarron, Shadon, Gorvik és a dzsad ellenállás hősiessége és temérdek áldozata a manifesztáció megállíthatatlannak tűnik, főleg, hogy ekkor már Krán is kivonul a háborúból.

„Rudrig  Ves  Garmacor a szent légió vezére, II. Terda gorviki király és Garran con Ravenar a földabroszokat nézte gondterhelten, a veszteségek nagyon magasak voltak.  Az amundok létszámát tekintve bár seregük nem volt hatalmas, de minden megölt azúrszeműre tíz halott jutott az egyesített haderőből.  Mindhárman némán nézték a térképeken elhelyezett faragott piramisokat és a különböző országokat jelző egyéb bábukat. Mindhárom férfi tapasztalt vezető és katona volt, de a pusztítás, az embertelen, oktalan népirtás, a tömegesen feláldozott nők és gyerekek még őket is megdöbbentették, volt köztük olyan, aki nem látta a győzelemhez vezető utat, de hangot adni ennek egyik sem mert volna. A hadisátor mélyén ősi ellenségek és egy északi próbáltak megoldást találni a hetedkor legsúlyosabb déli háborújára”
–  Vérzik a sivatag

 

Garran con Ravenarról a háború folytán még egy érdekes dologgal kell foglalkozni, találkozott azzal a fiatal dzsad lánnyal, aki felelős lett a manifesztáció pusztulásáért. Ha a történetíróknak hinni lehet, akkor ő volt az egyetlen a dél ynevi vezérek között akinek alkalma nyílt arra, hogy beszéljen ezzel a rejtélyes hölggyel, aki egész Ynev sorsát átírta. Természetesen Garran con Ravenar sem tudja, mit rejt a dzsad fruska valójában. A háború hirtelen végeztével, a köztiszteletben álló parancsnok hazatért Erigowba, de előtte még Shadon és Pyarron vendége lett. Mindkét országban legendának tartják, és nemesi címet ajándékoztak neki elismerve hatalmas erőfeszítéseit Dél-Ynevért. Erigowba való haza érkezése után iskolát alapít, ahol tanítványai felveszik a Ravenar Fiai elnevezést és Krad és Garran con Ravenar dicsőségét terjesztik a világban.

VÉGSZÓ
Tisztelt Kovács Zsolti!
Remélem elnyerte tetszésed ez a életút játék aminek főszereplője lettél, még egyszer gratulálunk a Hírességek Csarnoka megnyeréséhez, és remélem legendád tovább íródik az elkövetkezendőkben is.

11 MP Garran con Ravenar
Erigowi Krad-hívő Aranykör lovag, pyarroni  toborzóparancsnok
HARCOS/PAP-Lovag/Paplovag
5.szintű Élet jellem pszi Szférák: Élet, Lélek
Hadrend, Politika II, Stratégia
F:10 A:9 M:10
[állandó képesség] Ha az ellenfélnek egy nem jelző kalandozója a Jelenbe kerül, akkor irányítója kap 1 Aranyat.
[2állandó képességegyszeri képesség] Irányítója Sorába egy Ravenar hadseregének zászlósa kerül.
[Xharci képességegyszeri képesség] Leidéz egy támadás akciólapot, melynek sebzése X-szel nő.

 

5 MP A tudás gömbje
Ősi kegytárgy
ID: Végleges AT: Varázstárgy F: Sor S: –
MP-igénye annyival csökken, ahány Krad-hívő lovagot irányít játékosa.
[állandó képesség] Irányítója Krad-hívő kalandozói plusz kalandozóként választhatóak csapatba.
[állandó képesség] Fordulónként egyszer, ha viselője sikeres sorelhagyó manőverben vesz részt, akkor irányítója annyi DP-t kap, amennyi Krad-hívő kalandozó van a csapatban.

-Aquir