Egy újrakezdő kezdő őszköszöntése

Egy újrakezdő kezdő őszköszöntése

Mielőtt belefognék az “újrakezdő kezdő őszköszöntése a Magus kártyával” írásomba elsőnek bemutatkoznék. Monori-Kiss Szabolcs vagyok, és páran ismerhettek a 2012-2014ig tartó érából. A játékomat ebben az időszakban nyári záporként tudnám definiálni a rekkenő hőség alatt. Mert majdnem mindenkin hagytam nyomot, de illékony volt, és semmilyen vizet nem kavart fel, és pillanatok alatt a feledés homályába veszett. Távollétem alatt is nyomon követtem a kártya sorsát, az új kiegészítők tartalmát. Tetszett az amit láttam, és volt olyan alkalom, amikor elfogott az érzés, hogy de jó lenne ezzel a lappal játszani. Például legutóbb az Árnyhercegnél éreztem ezt. Az Erioni kiegészítő hangulata zseniálisra sikerült, de már Crantánál is kacérkodtam a gondolattal, hogy vissza kéne szivárogni a játékba. Ám ez még váratott magára.

 

És, hogy jön ide az ősz? Mi köze van az ősznek a magam remake-jéhez?
A hároméves fiam elkezdte az óvodát – így rengeteg időm felszabadult, amit a kártyázásnak tudok szentelni. Első dolgom volt átnézni az aktuális versenyerős paklilistákat, és találni valami hasonlót, mint amivel régen játszottam.

 

Anno szett, Káin-hírnök, zombik garmada, ostrom minden áron, akár első fordulós győzelem.
Majd a Páva kiadásával félretettem a zombikat, és szintén azt is, mint előtte, Magyar Máté társaságában szorgosan elkezdtük tesztelni a küldis tempo Páva decket. Aztán idővel kirotált az alapküldetése minek okán jelentősen vesztett az erejéből. Mindkettő koncepcióval igen élvezetes és pörgös játékok alakultak ki.

Emlêkszem egyszer még a Cantinában egy nagyversenyen Kezsó volt az ellenfelem. Ő Homálytestvéres szettel készült, jómagam pedig a zombiszettel próbáltam nem kikapni. Zsolt vagy tudta, vagy nem, de Mátéval zömében ezt a matchupot gyakoroltuk, mert ez volt akkor a leghatékonyabb ostromdeck, ami rendkívül jó mutatókat hozott a versenyeken. Hála a rengeteg gyakorlásnak, legyőztem a zombik tömkelegével.
Egymás utáni kettő nagyversenyen sikerült Zsoltot kivédekeznem, majd leostromolnom. Miután elhencegtem most nektek egyúttal bocsánatot is kérek Kezsótól, mert nem az öncélú felvágás volt a célom, de egy ekkora skalpra abban az időben kevesen voltak képesek.

 

Egy pillanatra elmerengtem a régi időkön, amikor J.Norbi nem vonult még el a Hargitába, hogy levadássza Vlad Tepest, és sosem tudtál elég korán menni klubbnapra hogy te légy az első mert ő volt az.
Amikor Sz.Attila minden héten megörvendeztette a játékosközösséget egy új ötlapos kombóval. Amikor sikerült összehoznia, akkor minden ellenfele legszívesebben a haját tépte volna kínjában. Amikor Cs.Tomi megígérte, hogy lejön és tényleg NEM jött le… Amikor a leszakadt ég zászlajával papírgyűjtéseket megszégyenítő mennyiségű lapot húztunk puszira, és ez senkinek nem fájt. Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy remek időszakában ismertem meg a játékot, remek emberekkel ismerkedtem meg, és felejthetetlen élményekkel gazdagodtam.

 

Hamarosan egy új korszak kezdődik. Rotál a szett, a Shaka’torr , és sok meghatározó elem a játékból. Decemberben elveszítjük őket, egészen bontottig egy szűkebb, minden bizonnyal lassabb ÚH veszi kezdetét. A bontott lapjai pedig keretet adnak a jövő újhullámának. Izgalamas idöszak vár ránk annyi bizonyos. Szeretnék részese lenni ennek a bizonytalan, ám érdekfeszítő átmenetnek, majd annak is, ami kialakul belőle.
A Budapesten megrendezésre kerülő versenyeken biztosan szerepelni fogok aktívan és a jövőben több cikket is olvashattok a tapasztalataimról, versenyélményeimről, és mindenről ami nem az orángutánok párzási szokásairól szól.

Remélem ezt a cikket mindazok is olvassák, akiket megemlítettem benne, és miután magára ismer, jót derül rajta.
Végezetül egy prózai átirattal kedveskednék, minek eredetije nemzetünk egyik nagyjának tollából cseppent ki. Szigorúan azoknak, akik az eredetit is ismerik!

ITT VAN A M.A.G.U.S., ITT VAN ÚJRA

Itt van a Magus, itt van újra
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja Isten, hogy mi okból
keverem? Meccs után is keverem.

Kiülök az asztalfőre
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a kalapácslendítések
Kártyavédős lágy neszét.

Mosolyogva néz a dőre
Innen tépem szerteszeszét
A fizikumom tizenegy volt,
És tizenkettőt ád az ég!!!

S valóban a kaller elfordul
Pihenőben, nem hal meg,
A szemét játszik tovább
Lapot húz, már nem remeg.

Felírta szép manáit,
Arról el ne feledkezz,
Kilences a kézméret
Lapokban meg temetkezz.

Aludjál hát nagykaller,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyat, miben kezem
Akciókkal megtelik.

Én ujjam hegyével halkan
A lapokat megpendítem
Altató dalod gyanánt zeng
A harmadik kalapácsütésem.

Kedvesem te ülj le mellém,
Ülj itt addig, ne egyedül,
Míg az ellenkaller hamarosan
Jólétre nem szenderül.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük a mélységből
A szendergő nagykallert.