Egyre reménytelenebbül haladtok a sötét labirintusban, és már biztos vagy benne, hogy körbe-körbe mentek, mikor Harkúg izgatottan kezd szimatolni.
– Harár-szagoth érzekh… – mondja, majd megiramodik egy sziklafalon tátongó repedés felé.
A repedés belsejében, mintha megmozdulna valami. Harkúg fegyvert ránt, majd hátrálni kényszerül, ahogy a sziklafal egyre szélesebbre tárul előtte, miközben ember-nagyságú kőzetdarabok hullnak ki belőle. Megfagy ereitekben a vér, ahogy a fal megadja magát a belülről feszítő erőnek és összeomlik. Mikor elül a por, és megállapítjátok, hogy egyiktőknek sincs komolyabb baja nehézkes léptekre lesztek figyelmesek, amik minden bizonnyal egy óriási bestiától származnak. A járat falán tátongó seb eddig egy ősi kreatúra sírjául szolgált, melyet a környező mágia szentségtelen életre hívott. Halálra rémülve bámulod a némán előkecmergő élőholt sárkányt.
A lény, bár nincsenek szemei mégis észrevesz benneteket, és egyenesen felétek tart.
– Nem hinnéhm, hodj Darton akarathábór vadj itt. Mahjd Harkúg visszakürd hozzá! – vicsorog az ork.
– Nem bírtok el vele. Csak egy ostoba csonthalmaz. Nem fog követni, ha elég ideig feltartja az ork. Minden perc drága! Nyomás! – Szól a hang a fejedben.
Mit teszel?