Vér és iszonyat

Vér és iszonyat A dűnék alá félig betemetett amundokat gond nélkül vágták le a Viharszítók. Eatian hihetetlen kecseséggel lépkedett az egykor volt termékeny oázis roncsain. Amerre talpa a homokot érintette az élet apró szikrái törtek a durva homok fölé. Apró…

Homok a szélben

Homok a szélben A szobordémon megérkezett az oázis széléhez. A pap rajta keresztül tekintett a világba, mely számára teljesen ismeretlen, idegen és álom szerű volt. Azzal a kivétellel, hogy az amundok soha nem álmodnak vízről. Nem is nagyon értik a…

Gorvik felszabadítása

Szent légió A Vadkant bemutató cikkben már szóba került a szent légió. Ez a sereg indult útnak Shadonból Gorvik amundok alóli felszabadítására, mint később kiderült sikerrel, olyannyira, hogy végül a két korábban ellenséges és egymással folyamatosan hadakozó ország perszonálunióban egyesült….

Kékarcú papság

Nagyon meglepődtem, hogy én is kaptam az új kiegészítőből lapokat bemutatásra, hiszen elég kritikus szoktam lenni az új lapokkal kapcsolatban. Nem hazudtolom meg magam most sem, ebből következik, hogy nem szokványos lapbemutató lesz. A következő három lapot igyekszem a már…

Szolganépek

Háború és hódítás Mielőtt a mai lapok bemutatásába belevágnék egy kis eszmefuttatással kezdek, hogy jobban megérthessük a történet hátterét, a motivációt a manifesztációs háború kapcsán. Minden háborúnak célja van. Na ezzel nem mondtam sokat. Ha kicsit megkapargatjuk a felszínt két…

Bosszú az Oázisban

Bosszú az Oázisban A fosztogató nappal érkezett az oázishoz, mivel nem kockáztathatta meg, hogy követik. Így jó eséllyel mire a rinnák üldözőbe veszik a Mélysivatag szelei elsimítják nyomait a homokban, láthatatlanná téve útvonalát. Persze a gazdáik más lapra tartoznak. Előlük…

Végtelen történet

Végtelen történet Vihar tombolt körülöttük. Homokkal terhes széllökések tépték-szaggatták ruháik, keresvén a bejutást a szövet alá, hogy még keservesebbé tegye minden lépésüket. Vállt vállnak vetve haladtak, támogatták egymást, s ösztöneiknek engedelmeskedve keresték a kiutat. A tisztásra éveknek tűnő percek múltán…

Oázis

Oázis Távoli horizont mutasd az utat Merre találom a sivatag ölén Az oázist, mely őrzi a mély kutat Szomjoltó nektárját hadd ízlelem én Kínzó tüzű korong hevét enyhítsd már A vakító színt, homályra cseréld le Ott hol a száraz ajkamra…

Sivatagi üzelmek

“ elégedetten támaszkodott kedvenc Hender-fája göcsörtös törzséhez Zayyum-ban, az oázisban, ahol hónapokkal ezelőtt még a porban csúszott-mászott előtt. Fájdalmas lehetne az emlék, hisz a saját emberei előtt kényszerült megalázkodni, de ama gesztus az életet jelentette és azóta a tekintélye helyreállt…