Vedd fel a fonalat

Tengermély tiszteletem mindenkinek!

Szabó Petykó vagyok és ezzel a szösszenettel szeretnék bemutatkozni új minőségemben. Hisz az Őszköszöntő óta a kiadói versenyek szervezői közé léptem, elsősorban, mint a rendezvények ceremóniamestere. Azaz az én hangomat fogjátok a legtöbbet hallani. De felelek a versenyek pontos lebonyolításáért, a külcsínért, a tájékoztatásért és a biztonságos teleportálásért Ynevre. 🙂 Az Őszköszöntőn már adtam némi ízelítőt ebből, hisz már akkor is szerettük volna ha felkapnátok a fejteket és kíváncsian várnátok az Évzárót. Ezért meséltem egy az Azim anakbuthoz kötődő történetet, mert eme óriás homoki zugpók lesz az “Évzárós ultra”:

Azim anakbut

“Rubbaro con Drecara elégedetten kortyolt bele a warviki karmazsinnal telt kristálypohárba. A szegfűszeg átható illata és a bor édessége ünnepi hangulatba hozta.
A tartományi székváros egyik szigetén álló palotájából tekintett így le birtokára. Tán még sosem nézett ekképpen a Gátra. Hol a 13 évvel ezelőtti gyűlölet?
Az már rég mások felé fordult és ez jelentette a belépőjét az Árnyékháborúba.

Tíz éve már, hogy feltűnt neki a mugaffei fiú. Az hírek szerint hidegvérrel végzett családtagjaival, akik erőszakoskodtak vele. A szivattyúkhoz láncoltatta dolgozni, ahol úgyis csak pár hónapot bír ki a legádázabb fogoly is.

Tévedett! A fiú öt hónapot húzott le a kontinens legkegyetlenebb büntetőtelepének biztos halált hozó részén. A Gát bárója úgy érezte ki kell emelnie a kivételes szívósságú fiút.
Próbák sorát eszelte ki neki a rothadásszagú folyosók labirintusában, amiket rendre túlélt. Felismerte hát benne az eszközét a gorviki nemesek közti játszmákhoz.
Egy warviki corga falu fejvadász mesterire bízta kiképzését és csak azt szabta ki, hogy külön eddzék a sivatagbéli küldetésekre is és készítsék fel a gyűlölt dzsadok elleni harcokra.

Rubbaro sem töltötte tétlenül a következő éveket és a magához csábított takácsokból létrehozta a saját abraselyem-fonó telepét régi földjein, hogy a nemesség ARANY-ai az ő szütyőjébe vándoroljanak.

Többre vágyott, így nem akart a selyem alapanyagért fizetni az Ibara népének. Pókmajorokat fosztott ki zsoldoscsapatával, de hiányzott az áttörés, hisz nem tudott olyan példányokat befogni az óriás sivatagi zugpókokból, amikkel saját kolóniát alapíthatna.

Viszont ezek a rablóportyák felszították a dühöt a dzsadok körében és az Abará Szentjei dervis rend hírhedt ámokfutását eredményezték. Pyarron szerint 3688-ban Rubbaro bandáját lemészárolták és a Drecara-majort a földdel tették egyenlővé.

A Gátbáró éktelen haragra gerjedt és Ranagolhoz fordult segítségért, amely pont a gyűlölt építmény mélyéről érkezett, hisz egy dzsad rab vallott egy olyan női fejvadászklánról, akik ismerik az Azim anakbutok titkát.

Con Drecara kifizette hát az utolsó tartozását is a warviki fejvadászrendnek és maga mellé vette Névtelen orgyilkosát, akit el is indított egy küldetésre, amely több, mint egy esztendeig tartott és a Mélysivatagba vezette a Kobratáncban mesterré vált ifjút.

Először az Abarát Szentjei főderviseivel végzett, úgy hogy azt Abadana utcanépe sem felejti el egyhamar. Utána a fanatikus női bérgyilkosok rejtekhelyének felkutatásába kezdett.

Több mint fél évbe telt, mire rálelt az El Borának nevezett barlangrendszerre a Mélysivatag határán és újabb hónapokba, mire be is jutott. Kiderítette, hogy amellett, hogy saját anakbut-telepet tartanak fenn a pókméreg miatt, ők is mélysivatagi expedíciók alkalmával fognak be anyapókokat.

Hozzászoktatta a szervezetét a méreghez, ellopott egy pókriasztó sípot és egy ilyen vadászcsapat követésére indult. Egészen a Mahallam-hegységig nyomultak, de még őket is megdöbbentő látvány fogadta, hisz az ősi pókbarlangok, ahol az Azim anakbutok legnagyobb példányai tanyáztak, most üres volt.

Még ezeket a harcedzett fúriákat is meglepetésként érte a nyomok kutatása közben a dűnékből kiemelkedő homoki elfek megjelenése. A Névtelen biztos rejtekből nézhette végig eme ősi faj kecses harci mozgását, ahogy pillanatok alatt végeztek az eleddig villámgyorsnak tűnő fejvadászokkal.

Amint végeztek még egy-két pók is előtűnt és teljes összhangban az elfekkel a barlangok mélyéről nagy petezsákokat hoztak felszínre. A különleges csapat sietve keletnek indult.

Rubbaro felkaroltja még napokig kivárt és csak azután ereszkedett alá. Küldetése mellett kíváncsi lett miért hagyták el ősi lakhelyüket a homoki elfek segítségével a az Azim anakbutok.

A végtelen labirintusban azért még talált öreg pókokat, amiket könnyen legyőzött és meg is szerezte a gazdája által vágyott anyákat rejtő petéket, de a rejtélyre nem derült fény. A rengeteg hátrahagyott pókfonalat nem vihette el, pedig számtalan ARANY-at hozott volna a Gát urának.
Már épp kifelé tartott, amikor földrengés rázta meg a környéket és hajszálon múlt, hogy kijutott az összeomló járatrendszerből, de a látvány, ami elé tárult az minden képzeletét felülmúlta, lábai a homokba gyökereztek.

Tudta már mi elől menekültek a zugpókok. Hirtelen erőteljes alak árnya vetült rá, de teste nem engedelmeskedett, acélfogak martak a hátába és a letaglózó fájdalom elsötétítette előtte a világot.”

Évzáró

Jó hírem van! Néhány kisebb példány Azim anakbut feltűnt Erion piacain. Gyertek el 2017. DECEMBER 9-én a Kalandozók Városába (1082 Budapest) nevezzetek be a Minal Kaszinóban (10 Minutes, Futó u. 47-53) egy választott kártyajátékra és máris tied egy kifejlett zugpók. Rajtatok áll, hogy gladiátorok elé vetitek némi haszon reményében, vagy Gorvik selyemfonó céheit járjátok végig, és ARANY-ra váltjátok új kedvencetek fonalát.

Dzsah mutasson néktek egyenes utat!

Szabó Petykó