A lüktetés egyre erősödik ahogy egyre mélyebbre haladsz a varázslat gócpontja felé, és egyre erősebben érzed a rohadó hús szagát. Néhány perc után egy hatalmas földalatti csarnokba érsz, amit kísérteties vörös fényt árasztó kristályok világítanak meg. A terem közepén egy hatalmas verem éktelenkedik, aminek falaiból hosszú tüskék állnak ki. A tüskéken rengeteg csont és emberi végtag lóg cafatokban. A verem fölé egy lépcsős kőpalló nyúlik be, melyről minden bizonnyal az áldozatokat hajítják le a halálos mélységbe. A lépcső alján egy csuklyás alak áll neked háttal. Elszántan közelebb mész hozzá. Az alak meg sem fordul, úgy szól hozzád.
– Hol késlekedtél ennyit Gyworn? – a hang hátborzongatóan ismerősnek tűnik.
– Honnan tudod a nevemet, emberáldozó toroni fattyú? – szegezed neki a kérdést.
– Hogyan is ne tudhatnám, hiszen miattam vagy itt. úgy is mondhatnám: én küldtelek ide. – mondja az idegen, majd szembefordul veled.
Meghökkenve tapasztalod, hogy az alak nem más, mint megbízód a dorani magiszter.
– De hát mit jelentsen ez?
– Fürkésző-mágiával találtalak meg, és egy légiesség varázslattal ereszkedtem le ide, de ezt úgysem érted. Sokkal fontosabb, hogy megállítsuk ezt a borzalmat!
Itt ez az ősi könyv, benne az igével, ami megszünteti a varázslatot. én felolvasok, te pedig ismételd utánam. A szöveget nem fogod érteni, de ne törődj ezzel! Ketten kellünk hozzá. – mondja, majd felcsap egy kötetet, amely, mintha valamely élőlény húsába lenne kötve. meg mernél rá esküdni, hogy a könyv lüktet és él.
A magiszter felolvas egy sort egy számodra ismeretlen pattogó nyelven. A lobogó mélyen hallgat.
Mit teszel?