Mostanában elmerengtem, milyen cikket is tudnék írni, ami minden játékostípusnak nyújtana valamit. A téma, ami eszembe jutott, nagy régi kártyák felelevenítése, ennek a sorozatnak az első cikkét olvassátok most. Egyrészt szívesen írok ezekről, mivel (remélem nem csak) nekem ezek kedves, nosztalgikus dolgok, a kezdő játékosok pedig megismerhetik milyen is volt a játék régebben, és talán még egy két ötletet is tudok adni ezen sorok írása közben.

Lássuk csak, tehát az első ilyen témájú cikk, akkor legyen az egyik régi kedvenc kalandozóm, a jó öreg Jak’, a Páva.

Az idők során nagy tekintélyre tett szert, sok partit nyert meg szinte egymagában. Nézzük csak, mit is tud az öreg, aki mintha a StarWarsból kilépett Palpatine császár hasonmása lenne. Toroni hatalmas, ergo használható Hatalmasos pakliba, Boszorkánymester ezért szöktethető az inkvizíció tömlöcéből, használja a bebörtönzést, ami a nagykallerek ellen az egyik legjobb lap, összes formás varázsló, tehát tetszés szerint kupolával,csóvával, vagy szőnyeggel takarít, toroni, így hadiállapot mellett sem olyan rossz, főleg sápadt angyal átkával kombinálva. Démonológia II-vel rendelkezik,ez a később a KV-ban megjelent Szentségtelen kapu miatt volt érdekes, a ZH idején a legdurvább démont a Sherebet is simán rádugrasztotta (amiből persze az egyik sosem talált :D), de talán ami miatt a legtöbben szeretik vagy gyűlölik az a következő kis mondtat:

[állandó] Egyik játékos sem húzhat több lapot a lapkiigazítás fázisban, mint Jakirte Jak Cyr irányítója, kivétel ha kevesebb, mint két lap van a Kezében. Ekkor annyi lapot húzhat, hogy két lap legyen a Kezében.

Csak gondolj bele, hogy ellenfeled abból a hét lapból játszik, amit az első körben húz (az már csak a ráadás volt, ha le is kevert mielőtt megérkezett a főnök). Ezzel az egy képességgel szinte teljesen le lehetett tiltani az ellent a laphúzástól, persze így az őt irányító játékos sem húzott egy darabot sem, de erre a problémára sok megoldás volt, de sokszor az sem kellett. Elég volt egy kezdő kézben egy plusz őselem. A megfelelő manőverpont összegyűjtése után egy jól irányzott őslég kupola, vagy őstűz csóva, eliminálta a néhány szemben álló kalandozót, és szabad volt az út. Sokszor ez elég volt, mivel akkoriban még nagyon kevés hatás volt, ami meg tudott állítani egy 6 szintes varázslót a páston. Nem volt sytix, zászló, egyedül a vérzivatartól kellett félni, de azt lehetett sejteni, hogy vagy játszák vagy nem. Sokadik fellángolásakor sem volt olyan akadálylap ami elég hatékony lett volna egy ilyen kalandozó ellen, a legtöbbet használt akadály ebben az időben a tükörútvesztő, örvényzásr, quintarha volt. Harci sebzés + bestia ellen ott volt az elemi erő, ami x+1-ért x sebet felfogott (akkor az jónak számított mivel te határoztad meg az x-et, és sok minden ellen használhattad, és ha nem kellett akkor ellőtted csóvában.)

Amikor megjelent a páston félelem töltötte el az ellenfelet, mivel tudta, hogy szinte Jakirte irányítójának húzásán múlik a meccs. Ugyanis létezik egy Geós lap, ami nagyon szépen összhangban dolgozik az örek Palpatine hasonmással. Ez nem más, mint a Kirekesztés (ami teszem hozzá, már régen erratát kapott):

Kirekesztés

1 MP, Varázsló kaszt

Varázslat, jelmágia

Célpont játékos a következő lapkiigazításfázisban nem húzhat lapot. Kijátszása után mindenképpen a Mélységbe kerül.

Ha a kezdő kézben ott volt, akkor a meccs félig már megnyert volt, mivel régen nem volt még VHGY ami mindent leszed, csak manacsapda/ginsour (4 mp, ma milyen soknak tűnik, és még feltétele is van) volt jó varázslatok ellen. Egy sikeres kirekesztést követően kipakoltunk, húztunk lapokat, aztán szinte csak várni kellett a megfelelő időpontra.

Egyetlen ellenfele a rossz húzás/kiskalandozós horda voltak. Ennek kiküszöbölésére több taktika volt: Hogy egy kis ízelítőt adjak az akkori játék hangulatáról, tempójáról és mechanikájáról felvázolom hogyan is próbálták a játékosok olyan hatásokat találni, ami laphúzás fázisán kívül juttatta a Pávát plusz lapokhoz. Az első verziók Lord Calyd Karneliant használták (8 mp-s kalandozó!!!), aztán jött a Tajtékjáró, a legutóbbi verzió pedig a Márványszentélyt használta időhúzásnak. Ha ma próbálkoznék az öreggel, akkor egyértelműen a Darooveni + 1-2 Vérszerződés párosítást használnám.

Így leírva elég brutálisnak tűnik, pedig annyira nem volt az, csak akkor sokkal több múlott más dolgokon, sokszor fejben dőltek el a dolgok, számított, hogy tudtad mi van az ellen kezében. Egy ilyen nagykalandozóval nem mert az ember olyan könnyen manőverezni, mert ha kifordult, hirtelen a páston termett sok kis semmirekellő, és egyszerűen körbeszaladta emberünket, nem volt még Kiválasztott akarata sem. Egyetlen passzon elmehetett a játék, más takart a kontrollpakli fogalma. Ha engedtél az ellenfelednek egy lapot, mindig izgultál, hogy nem pont az legyen amivel megver. A legnagyobb falú toronyszint is sokáig az ispotály volt, de azt is elvitte két kis ork, de ez már egy másik cikk témája. Remélem tetszett a mai kis szösszenet.

Szerző: Gringo